Egy szomorú történetet osztok most meg veletek. Tavaly történt a sógorommal - aki nagy cicabarát -, hogy egy vidéki tárgyalás után az utcán sétálva mellészegődött egy apró pici vörös cicuska. A kiscica szinte teljesen vak volt, de megérezte a szerető embert és mindenképpen vele akart maradni.

Sógorom magához is vette és hazavitte három másik cicája mellé. Természetesen még előtte elvittük állatorvoshoz a kis macskát, mivel szemének állapota aggasztó volt, csipás volt. A vizsgálat előtt nem volt egyértelmű, hogy abszolút vak a cica, megdöbbenve hallottuk, hogy nem sok esély van a gyógyulására. Bár kaptunk gyógyszert és krémet, sajnos nem használt. 

Közben a cicus jó kedvel próbált játszani a társaival, de ők valamiért elutasították. Később rájöttünk azért, mert a cica beteg volt, méghozzá igen súlyos macskanáthában szenvedett. Az első héten elkezdett tüsszögni és sokszor nehezen vette a levegőt. Mikor lélekszakadva mentünk vele az állatorvoshoz, nagyon megijedtünk, mert a kis teste elég meggyötörtnek tűnt. Az orvos antibiotikumot adott számára, amit mi próbáltunk lelkiismeretesen a cicusba erőltetni. Nem egyszerű feladat, mikor az apró kis tablettát tizedszerre is kiköpi, míg a finom falatot amibe rejtettük szépen elfogyasztja.

Az volt a furcsa kiscicánkban, hogy attól függetlenül, hogy beteg volt, és nem látott, hatalmas életerő volt benne. Folyamatosan játszott, próbálta felmérni az otthoni terepet és két hét után már szépen tájékozódott is. A folyamatos orvosi vizsgálatok és a gyógyszer sem hozta meg azonban számára a gyógyulást. 

A megtalálás után három héttel én mentem etetni a cicákat. Amikor felértem a lakásba, hiába szólongattam a kis vörös cicát, sehol nem találtam, csak az előszoba közepén volt egy tócsányi folyadék. Végül a mosógép mellett egy kis szennyes ruha halmon fekve találtam meg, amint szinte kapkodta a levegőt. Azért is ért váratlanul a rossz állapota, mert előző nap még vidáman szaladgált és bukdácsolt a lakásban.

Azon nyomban rohantunk vele az ügyeletre, ahol a doktor úr megvizsgálta és közölte, hogy annyi folyadék gyűlt össze a kicsi tüdejében, hogy számára már nincs visszaút. Sajnos a cicuson látszott, hogy már alig kap levegőt. A doktor úr szerint, ha leszívja a folyadékot az nem jelent megoldást, mert sajnos a szembetegségén túl még valószínűleg az anyja méhében megfertőződött a vírussal, amit nem tudott leküzdeni.

Ezen a napon el kellett engednünk a kis vörös cicát, de úgy éreztük, hogy rövid kis életét boldoggá tudtuk tenni azzal, hogy nyugodt környezetet biztosítottunk számára és nem az utcán bolyongva kellett egyedül meghalnia.

Nyugodjon békében Vöröske, akit ez alatt a rövid idő alatt is nagyon megszerettünk!

Vigyázzatok cicátokra és bármilyen változást észleltek az életében, azonnal forduljatok orvoshoz, mielőtt még nem késő. A macskanátha tüneteit több vírus is okozhatja. Bármely korú macskánál előfordulhat, de legsúlyosabban a pici cicákat érintheti. A kötőhártya és a felső légúti nyálkahártyában szaporodik el leggyakrabban a vírus, emiatt azok begyulladnak, felülfertőződnek.

Tünetei: gennyes kötőhártya- és orrnyálkahártya gyulladás, csipás, beragadt szem, nehéz légzés, tüsszögés, taknyosság.

Házilag ne próbáljátok a tüneteket kezelni, mert csak rosszabbodik a helyzet, sürgősen vigyétek orvoshoz cicátokat! Antibiotikus kúrával gyógyítható a betegség, ha még időben elkezdik a kezelést.

(Sajnos fotónk nem maradt Vöröskéről, így a képek csak illusztrációk, de nagyon hasonlítottak ezek a cicák rá!)