A legszomorúbb napok egyike életünkben, amikor kisállatunk elpusztul. Nehéz megbirkóznunk a ténnyel, hogy szeretett barátunk nem fog többé mellénk kuporodni, nem dugja bozontos fejét az ölünkbe, nem emeli ránk értelemmel teli tekintetét. Vajon hogyan tudunk ezzel a fájdalommal együtt élni?

Sajnos sokan a barátaink, családtagjaink között nem értik meg gyászunkat. Számukra a háziállat "csak egy állat", ők nem tudják megsiratni, meggyászolni egyik állatot sem. Éppen ezért magunkban kell tisztáznunk érzéseinket. Mi tudjuk igazán milyen sok szeretetet nyújtott számunkra kis társunk, feltétel nélkül bújt hozzánk, őt nem érdekelte, hogy milyen bosszúságok értek minket aznap, csak hozzánk bújt és imádott velünk lenni. 

A gyász folyamatát végig kell élnünk

Meg kell értenünk, hogy a gyász minden ember számára mást jelent. Kinél hosszabb, másnál rövidebb időbe telik az elmúlás elfogadása. Van aki több év múlva is könnyes szemmel gondol vissza kedvencére, míg mások hamarabb túllépnek a veszteségen és pótolják hiányát. Nem szabad rájuk sem haragudni, ők lezárják a múltat és megpróbálnak tovább élni, de persze szívükben örökké ott marad barátjuk felejthetetlen pofija. Kedves háziállatunk elvesztésének idején dühöt vagy bűntudatot érzünk. Megpróbáljuk megtudni ki hibázott. Talán az orvosok nem vettek észre valamit, vagy mi vagyunk a hibásak, amiért nem vettük észre időben a jeleket. Miután ezek az érzések alábbhagynak átveszi helyüket a mély szomorúság és bánat. Ekkor kialakulhat a depresszió, melyre a barátoknak, rokonoknak fel kell készülnie és figyelnie nehogy állandósuljon.

Hogyan birkózzunk meg fájdalmunkkal?

Bár a bánat egy belső, személyes érzés, nem kell vele egyedül megküzdenünk. Rengeteg támogatást kaphatunk több helyről is. Akár a család és a barátok felé elmondott érzelmek is segíthetnek, de ha nincs ilyen támogató környezet, akkor akár az interneten található Facebook csoportokban lévő hasonló helyzetűekkel folytatott beszélgetések is segítenek. Ha nincs lehetőség erre sem, akkor írjuk ki magunkból a bánatot egy vers vagy egy levél formájában. Esetleg a kertben, vagy a szoba egyik sarkában készítsünk egy emlékhelyet kedvencünk számára, ahol gondolatban tovább érezhetjük közelségét.

Mit tegyünk, ha gyermekünk kis kedvence pusztul el?

A gyerekek első találkozása lehet a halállal kis állatunk elpusztulása. A gyermek magát, szüleit és az orvosokat hibáztatja majd, amiért nem sikerült megmenteni kedvencét. Megijedhet és ráébredhet arra, hogy más szerette is meghalhat. Segít feldolgozni a gyerekek számára a halál tényét, ha magunk is elmondjuk mennyire megvisel minket is, milyen szomorúság nekünk is kis barátja elvesztése.

Az idősek számára még nehezebb az elválás

Különösen nehéz egy idős ember számára, ha szeretett háziállata elpusztul. Azok, akik egyedül élnek, nehezen fogják elviselni, hogy nincs kihez szólniuk. Az idősek egyébként is félnek a változásoktól. A halál pedig korábbi eseményeket, szeretteik elvesztését juttathatják eszükbe. Számukra is fontos a meghallgatás és a támogatás.

Sokan úgy gondolják, hogy a kisállat hiányát azonnal egy másikkal kell pótolni. Ez nehéz döntés, hiszen minden cicának, kutyának saját személyisége van. Az új jövevény teljesen más lesz, mint az elvesztett társ. Ne próbáljunk helyettesítő állatot vinni azonnal a gyászolónak, hagyjuk, hogy ő saját maga döntse el, el tudja-e viselni újra az elvesztéssel járó terhet.

<<OSSZD MEG CIKKÜNKET, HOGY MÁSOKNAK IS SEGÍTSEN MEGOLDANI PROBLÉMÁJÁT!>>